Az ezerarcú PALACSINTA – egy nemzetközi étel

Gyerekkorom óta felvillanyoz, ha azt mondják palacsinta lesz ebédre! Mivel mostanában akkor van, ha én csinálok, ezért szinte sosem sajnálom rá az időt! Párom gyakran kitalálja, hogy csinálnék-e, és tudja, hogy akár éjfélkor is képes vagyok nekiállni sütni. A palacsintáknak ezer féle változatát kedvelem, és azt gondolom, megérdemel egy összefoglaló jellegű bejegyzést ez a nagy népszerűségnek örvendő egyszerű étel. A palacsintafélék iszonylag könnyen és gyorsan és egyszerűen  elkészíthető, olcsó és laktató szénhidrátforrásnak számítanak. A legtöbb konyhakultúrában hamar kialakultak, és máig népszerűek, nem igen kopnak ki a mindennapos használatból.

Főként az édes változatok körében mélyedtem el… A hortobágyi húsos palacsinta például amíg ettem húst, sem tartozott a nagy kedvenceim közé. Bár megettem, túl közönségesnek találtam benne a palacsinta szerepét. Az az érzésem, hogy a palacsinta tésztának nincs meg a kellő tisztelete ebben a kombinációban, vagyis egy pörköltes alaphoz többre értékeltem mindig a nokedlit. Most azonban, hogy sokkal több zöldséget, és gyümölcsöt fogyasztok, egyre többször gondolok arra, hogy még milyen új variációkat lehetne kreálni? Jó egy-egy új receptet kipróbálni, hisz újítani mindig nagyon jó, de az ételek elkészítéséből adódóan vannak bizonyos törvényszerűségek, amiket jó betartani, és leginkább ismerni. Ha már ismerjük ezeket, bármire képesek vagyunk, lehet inprovizálni, kísérletezni magunktól is, nem kell a recepteket szigorúan követni…

Magyar palacsinta

A palacsinta gyorsan, és könnyen elklszíthető, olcsó étel, sós, vagy édes változatban is remek fogás! A sós palacsintákat előételnek szokás tekinteni, míg az édeset inkább desszertnek. A magyar palacsintát sokan szeretik külföldön is, mert vékony, és egyszerűen tökéletes. A palacsinta szerintem akkor jó, ha kicsit ropog, kicsit lágy, jól tölthető, és gusztusos. Theo a kisfiú, akire Bécsben sokat vigyáztam, bejelentette hogy legyen minden péntek ebédre magyar palacsinta, mert neki az a kedvence!

Hozzávalók (4 személyre):

  • 3-4 db tojás
  • csipet só,
  • 1/2 banán/1 ek méz/cukor
  • 30 dkg finomliszt
  • 2,5 dl tej
  • víz
  • 1 teáskanálnyi vaj

Elkészítés:

A tojásokat felütjük, hozzáadjuk a sót, a banánt/mézet/cukrot, és a lisztet. Öntsd hozzá a tej egy részét, majd fogj egy kézi habverőt, és keverd ki csomómentesre (lyenkor könnyebb), aztán hígítsd a kívánt sűrűségűre! Ha épp nincs otthon tejed, ne ess kétségbe, teljesen el is hagyható. Más ízt fogsz kapni, kicsit az állagon is változtat persze, ropogósabb lesz, de így is nagyon finom. Dédimamám legtöbbször vízzel készítette, vagy több vízzel, mint tejjel, és mindig isteni palacsintát sütött! A víz lehet buborékos, de nem muszáj, hogy az legyen! Én ma már jobban szeretem sima csapvízzel készíteni. Végül vedd elő a serpenyőt, és olvaszd fel a vajat benne. Addíg melegítsd közepes tűzön, míg aranysárgán nem habzik, és kellemes dióra emlékeztető illata nem lesz. Ezután ne várd meg míg kihűl, öntsd az elkészült tésztához, keverd el, és kész! Ilyen hőmérsékleten könnyen létre jön az emulzió. Jöhet a sütés!

Ugye nem nagy ördöngősség? Ráadásul olyan tésztát kell, hogy kapj, ami könnyen sül, és nem ragad le, vagyis szapora. Nem értem azokat a nőket, akiknek rémálma a palacsintasütés, hogy azzal órák elmennek, és a végén már egy falat sem esik jól, mert eltelíti őket a nehéz olajszag. Biztosra veszem, hogy valamit a fentebbi pontokban másként csinálnak! A palacsintasütés igazi móka, és általában mindenkinek könnyen örömet szerezhetsz vele!


Félre ne érts, a palacsinta egy egyszerű étel. De van pár dolog, amiről, azt hiszem mégiscsak érdekes lehet beszélni. Ezeket a gondolatokat pontokba szedtem, remélem hasznosak lesznek számodra!

  • A banánról Ha van otthon banánod nyugodtan próbáld ki egyszer, hogy nem cukrot, hanem gyümölcsöt teszel a palacsintába édesítő gyanánt. A banán isteni elegyet képes a tejjel alkotni (lásd banán turmix).
  • A mézről: Az az igazság kevés ételbe lehet elsütni a mézet, mert túl folyós állagot kapunk általa… Más palacsintákban is próbálkoztam már, de még csak ennél vált be, ebben viszont nagyon! Mit várhatsz attól, hogy mézet teszel hozzá? Egyenletesebb, kellemes ízt, zamatot, mindamellett, hogy ínycsiklandóbb, aranybarnább, ropogósabb is lesz.
  • A sóról/cukorról: A palacsintákat általában édesre csinálják az emberek. Ez okozza az első számú bosszúságot. Egy palacsintának az íze sem nem édes, sem nem sós. Hogyan lehetséges ez? Úgy hogy mindkettő kell bele, de mind a kettőből csak kevés, illetve sóból egy gondolattal több, és cukorból egy gondolattal kevesebb, mint azt hinnéd! Szereted az amerikai csokikat? Ahol a sós-édes kombináció jól kivehető? Nos palacsintánál nem kell ilyen erősen feltűnő ízre törekedni, de a lényeg, hogy a töltelékkel együtt alkosson egy kellemes ízharmóniát. A cukor lehúzza a tésztát. ebben pedig semmi puffasztó anyag nincs, mint sütőpor például. Tehát ha túl sok cukrot használsz, akkor bizony könnyen odakap. Ha túl lágy a tésztád, akkor szintén. Törekedni kell a tökéletes sűrűségre, és ízkombinációra. Amiben csak lehet, a fehér cukor helyett, használj barna nádcukrot!
  • A vajról: A vaj alatt – mindig hagyományos, sótlan vajat értek, aminek 80%-os a zsírtartalma. A vajat serpenyőbe dobom, kis hőmérsékleten felmelegítem (nem mikróba! Nincs is mikróm, nem egészséges!). Aranybarnán hozzáöntöm a palacsinta tésztához, és befejező lépésként elkeverem vele. A vaj miért jobb a palacsintába, mint az olaj? Először is sokkal kevesebb vajat teszek hozzá, mint amennyit olajból tennék. Másrészt az ízvilága sokkal selymesebb, lágyabb ízt eredményez. És van egy harmadik szempontom is. Régen, míg olajjal készítettem a palacsintát bizony jól esett szellőztetni, biztosan tudod miről beszélek… A vajjal készített palacsinták után nem terjed nehéz szag a levegőben. Ha egyszer kipróbálod, biztosra veszem, hogy rászoksz!
  • A lisztről: A palacsintákhoz általában fehér liszt illik legjobban, de ehhez azért szoktam időnként keverni mást is, olyan 1/3-os arányban. Milyen liszttel szoktam keverni? Réteslisszttel, vagy kukoricaliszttel. A kukoricaliszt előnye a réteslissztel szemben, hogy szép sárgás színt ad a palacsintának, állagra viszont hasonló irányban tolja el a tésztát: egy kicsit keményebb, durvább, szemcsésebb, és nem sokkal vastagabb, ugyanakkor kevésvé szakadós lesz tőle. Ez kifejezetten jó lehet ha például spenótos, túrós vagy más nehezebb, tartalmasabb töltelékkel kívánod betölteni a palacsintádat. Ugye a lágy tészta inkább akkor előny, amikor könnyű desszertként kezeljük, egy tartalmas leves, vagy egytál után, és mondjuk kakaóval töltjük. De lehet persze variálni más liszttekkel is, mint szezám, mandula, kókusz, vagy zabpehelyliszt, igen széles a variációs lehetőség…
  • A színekről: Én azokat a tésztákat szeretem, amik pikánsak, érződik benne némi rafinéria, de megmaradnak a semleges határán, vagyis a töltelékek ízét inkább kiemelik, mint hogy megpróbálnák elnyomni. Inkább a színekkel szoktam játszani, azzal is ritkán. A spenótos palacsinta tésztába például kimondottan jól illik, ha teszel egy kávéskanálnyi kurkumát, de a kurkuma a jellegzetes íze még kis mennyiségben is zavar, ezért szórok hozzá egy kevés római kömyényt is. A kettő együtt olyan harmónikus ízt eredményez, mellyel nyugodtan más (akár édes) tölteléket is bele merek tölteni a palacsintába. Színezheted csokládéval, vagy kakóporral is, ha éppen úgy kívánod!
  • A tejről: Van aki laktózérzékenysége miatt nem tud tejet fogyasztani. Egy időben én sem fogyasztottam tejet. Biztosan hallottál róla, hogy az a sok hormon, amivel szegény teheneket kezelik, a tejtermékeken keresztül az emberi szervezetbe is eljuthat… A lényeg, hogy a növényi tejekkel semmi gond nincs, kifejezetten finomak, ízletesek, házilag is könnyen elkészíthetők, sőt sokkal jobb volna, ha otthon, magunk készítenénk! A növényi tejekről külön bejegyzést szeretnék majd írni, de itt most megemlítem a legegyszerűbbet, a zabtejet. A zabtej egy olyan növényi tej, mely egyáltalán nem igényel előzetes beáztatást, vagyis, ha hirtelen kedvet kapsz egy kis palacsintához, akkor sincs veszve a világ… tégy a turmixba egy kevés zabpelyhet, önts rá annyi vizet, mellyel a turmix hatékonyan tud dolgozni, és indítsd be! Egy-két szem datolya képes visszahozni a tej enyhén cukros jellegét. Természetesen ezeket is dobd bele a turmixba! Az eredeti recept szerint ezt szokás leszűrni, de mivel most palacsintába kell, szerintem egy, az egybe mehet bele.
  • A vaníliás porcukorról: A túrós palacsintát porcukorral meghintentve szoktuk tálalni. Lehet, hogy csak a vendégeknek, de ez nem is baj. Minél kevesebb cukrot fogyasztasz, annál jobb! Szinte mindenhez ajánlani tudom, hogy készíts otthon házi vaníliás cukrot, mert jobb mint a bolti, és mert isteni illata miatt imádni fogsz vele dolgozni. Egy jól záródó üveget válassz, nekem a csatosak a kedvenceim. Végy egy vaníliarudat, vágd ketté, kapard ki a belsejét, és keverd el alaposan a cukorral. Tedd bele a magházat is, és zárd le az üveget. Kb egy hét után ha kinyitod, már meg fog csapni a vanília aroma finom illata. Sokan egy hét után kiveszik belőle a magházat, szerintem teljesen felesleges, sőt… Én mindig benne hagyom a cukros üvegben hosszú hónapokig, és szükség esetén újra fel is töltöm, a cukrom még nagyon sokáig képes felvenni a vanília kellemes aromáját, és gazdagítja a cukor ízét. Szinte mindenben jól áll a zamata, ezért az általános cukros üvegemben sokszor ott figyel egy-egy rúd vanília. Ha porcukorra van szükségem, kávédarálóban gyorsan megdarálom.
  • A pihentetésről: Hát nekünk arra sosem volt időnk! 3 testvérem van, és ha nekiálltunk sütni, foglalásos rendszerben alakult ki a sorrend… Viccet félre téve, nem szeretem pihentetni a tésztát. Talán egy 10 perc nem árt neki, de sokra nincs szüksége. A liszt dagad még a tésztában egy kis ideig – ez igaz – vagyis sűrűsödik, de bármikor hozzáönthetsz még egy kevés folyadékot. Ha viszont sokáig áll a palacsinta tészta, akkor valami furcsa tojáslé ül ki a tetejére, ami nem is túl guszta, és hiába kevered el, furcsán viselkedik, könnyebben leragad. A palacsinta tésztát szerintem frissen a legjobb elkészíteni és fogyasztani is. Nálunk az a metódus, hogy az első mindig kóstoló, ami alapján eldöntjük merre tovább? Kell-e hozzá még bármi, vagy tökéletesen meg vagyunk vele elégedve?
  • A sütésről: Az első palacsinta előtt ugye felolvasztottam a kevés vajat, amit a tésztához kevertem. Többször nem vajazom a serpenyőt, csak sütöm a palacsintákat! A sütést kb közepes tűzön végzem. Főként indukciós főzőlapot használok, azon egy 10-es sklála van, én a 4. fokozatot használom. A sütésben nincs semmi különös, amikor látod, hogy a szélek kezdenek elválni a serpenyőtől, akkor alányúlsz egy hosszú lapáttal, és megfordítod. Ügyesek dobálhatják is, én sosem mertem zsonglőrködni vele!

A töltelékekről:

Citrom, mint “töltelék”: Ami a töltelékek sokszínűségét illeti, persze rengeteg a variációs lehetőség itt is. Mindenkinek megvannak a maga kedvencei: lekváros, túrós, kakós, fahéjas, pudingos, mákos, diós, mazsolás… Most elárulom, hogy az én egyik nagy kedvencem a citromos palacsinta. Első hallásra én is idegenkedtem tőle! Ahogy a Bécsi szeletet Bécsben citrommal szokás meglocsolni, – és hozzáteszem nem rontja el, sőt! – úgy a citromos palacsintát is először Bécsben, Theo javaslatára kóstoltam meg. Fogok egy félbe vágott citromot, vagy vágok egy gerezdet és ügyesen kipréselek a palacsintára egy kis levet, aztán meghintem porcukorral. A porcukrot összekeverhetem egy kis fahéjjal is, úgy talán még finomabb – és feltekerem! Valami fantasztikus! – az isteni eledelek egyike! A citrom nagyon lággyá varázsolja ezt az amúgy sem nehéz palacsinta tésztát.

Túró, mint töltelék: A túró eleve egy magyaros ízvilág, hiszen a túró, mint olyan nem is létezik máshol. A savóból készült orda sajt, vagy a ricotta az olaszoknál, a cottage cheese az angoloknál ami valamennyire hasonlít a túróra, de mégis más. A túró egyfajta kuriózum. A túrós töltelékeket tehát érdemes előnyben részesíteni külföldi vendégeinkkel szemben. A túrós töltelékek még mindig lehetnek sósak, vagy édesek. Valamiért a túróhoz ha sós, a kaprot társítjuk elsőként, ha pedig édes, akkor a mazsolát, hogyha szereted a mazsolát.

  • A kapros túrós: A 25 dkg szitán áttört túrót hintsd meg kevés sóval, és adj hozzá 1 csomag friss, finomra aprított kaprot. Sokan tesznek a túrós palacsintákba tojást, – én nem – mert már nem hőkezelem, és a nyers tojás veszélyes lehet, különösen nyáron, amikor például a kapor nő. Viszont ízesítéshez itt is remekül illik még a kaproshoz is, a citrom leve, reszelt héja. Ízlés szerint tehetsz bele, vagy mellé egy kis tejfölt, meghintheted egy kis pirított baconnel, vagy magyarosan szalonnával.
  • A mazsolás túrós volt gyerekkorom nagy kedvence. Először a mazsolákat beáztatom, a túrót szitán áttöröm, majd cukorral meghintem. Ettől hamarosan megfonnyad valahogy, és egészen kenhető lesz, hogy szinte tejfölt nem is igényel. Add hozzá a beáztatott, kissé meguzzadt mazsolaszemeket. Csak annyi cukrot használj, amennyi feltétlen szükséges! Reszelj bele citromhéjat, az adja meg a legvégső ízt hozzá!

Spenót, mint töltelék: Ez az új kedvencem! Ha friss parajból készítem, akkor először megtisztítom, vízben puhára főzöm, leszűröm, majd apróra vágom. Ha fagyasztottat találok a mélyhűtőben, akkor felolvasztom, és alaposan kinyomkodom belőle a vizet. 1 kis fej hagymát vajban megfonnyasztok, majd a parajt hozzáadom, a rokfortot/fetát belemorzsolom, sózom, borsozom, reszelek bele egy kevés fokhagymát. Ízlés szerint tehetünk hozzá egy kis tejfölt is, kisütött bacon-t, kolbászdarabokat, ki, ahogy szereti? Én még úgy is csinálom néha, hogy a spenőtra reszelt trapista sajtot szórok, és félbehajtva mégegyszer átsütöm.


American Pancake – Amerikai palacsinta

Kb egyetem után készítettem először amerikai palacsintát. Nem nagy ördöngősség, viszont nagyon bravúros. Habár ezt nem göngyöljük fel, mint a magyar palacsintát, sokféleképpen ízesíthető. Mégis, – mint Ray Man-nek – nekem is a juharszirupos változat a kedvencem. Párom még melegen megvajazza, úgy önti nyakon nyuharsziruppal, és építgeti, mint egy tornyot.

Hozzávalók (3 személyre):

  • 3-4 db tojás
  • csipet só,
  • 1/2 banán/1 tk cukor
  • 20 dkg finomliszt
  • tej/víz
  • 1 teáskanálnyi vaj
  • késhegynyi szódabikarbóna
Pancake
Pancake – Ilyenkor fordítható
Pancake
Pancake – első fordítás után kapjuk meg a palacsinta színét. Mindig ez a fele a szép.

Elkészítés:

Amint láthatod, a hozzávalók nagyon hasonlóak a magyar palacsintáéhoz… A nagy különbség, hogy nem hígítjuk annyira fel, és teszünk hozzá egy kevés szódabikarbónát. erre azért lesz szükség, mert a tészta sűrűségéből adódóan kisülve is vastagabb lesz, kell tehát bele valami, amitől könnyebben átsül. A szódabikarbóna kicsit fellazítja, viszont ha túl sokat teszel bele elrontja az ízét. A tésztánk akkor jó, ha szép buborékok keletkeznek rajta sütés közben. Ez már azt is jelzi, hogy fordítható. Egyenletes aranybarnára kell sülnie az első oldalnak. A második oldal már ripsz-ropsz kész, és sosem lesz olyan gyönyörű, mint az első. Ez a magyar palacsintához képest is szaporábban kisüthető. Azt hiszem minden másik palacsintával szemben, gyorsaságban verhetetlen. Ezért ahogy az amerikai filmekben is láttuk, igazán tökéletes egy villás reggelinek például.


Wiener Kaiserschmarrn – Bécsi Császármorzsa

A bécsi konyha egyik legismertebb édessége, amely a volt Osztrák Magyar Monarchia országaiban máig töretlen népszerűségnek örvend. A császármorzsa eredetére két legendát ismerünk. Egyik szerint Sisi udvari szakácsa készítette először a császári pár számára, a másik szerint maga Ferenc József “találmánya”, mint ahogy nevét is a császár után kapta. Magyarországon császármorzsa vagy daramorzsa (más néven porozinkósmarni vagy grízsmarni, Szegeden és környékén cicvara vagy csicsvara néven emlegetik.

Gyerekkoromban édesanyám búzadarával, vagy búzadara és liszt keverékével készített császármorzsát – Magyarországon inkább így terjedt el.. Az eredeti osztrák recept alapján azonban csak liszttel készül, és alapja tulajdonképpen egy palacsinta tészta – habár elnevezése nagyon különbözőnek mutatja a palacsintáktól. Amikor búzadarával készítik, annak daramorzsa a neve. de az elnevezések sokat keveredtekaz évek alatt. Sógorom annak idején lelkemre kötötte: “Haza ne gyere a bécsi császármorzsa receptje nélkül!” Kint töltött időszakomban persze hamarosan megismerkedtem vele, és bátran állítom, tényleg pofon egyszerű elkészíteni, ám nem csak a bécsiek, és nem csak a gyerekek imádják!

Hozzávalók (1 személyre):

  • 2 db tojás fehérje
  • 2 db tojás sárgája
  • 4 púpozott evőkanál finomliszt
  • 2 dl tej
  • csipet só,
  • csipet cukor
  • 1 tk vaj a sütéshez

Elkészítés:

A tojásfehérjéket habbá verem. Kikeverem a többi hozzávalót, melyhez esetleg tehetsz vaníliás cukrot, rumot, mazsolát – én naturan kedvelem leginkább. Forgassd óvatosan bele a tojásfehérjét, ez fellazítja a tésztát.

Sütés: Lényegében kicsit hasonló az amerikai palacsintához a tésztánk, a nagy különbség itt azonban a sütésben lesz. A vajat közepes hőmérsékleten felolvasztom, aranybarnára pirítom. Ekkor felöntöm a serpenyőt kb annyira, hogy maradjon még benne valami kis hely a fakanálnak mocorogni, de azért nem egy vékony lapocskát öntök, hanem úgy a serpenyő kb 2/3-áig nyugodtan. Egy picit lefedem, bár nem muszáj. Szerencsés vagy, ha van üvegfedőd, mert alig hagyom lefedve, és már látom is, hogy a szélek elkezdenek elválni a serpenyő szélétől. Ekkor megpróbálom megfordítani. Ne aggód túl a dolgot, mert nem fog egészen sikerülni, de nem is kell neki. Akkor sikerült jól eltalálnod az állagot, ha, ha nem tudod teljesen átfordítani, hanem eltörik, folyni kezd, stb. Innentől olyasmi módón süsd, mint egy rántottát. Kicsit tördeld szét a fakanállal, van, hogy magától is morzsolódik. Kavargasd addíg, míg azt tapasztalod, hogy átsült. Ha sikerült teljesen átfordítanod, akkor túl sűrűre keverted a palacsintát, és egy kicsit rágósabb lesz. Majd legközelebb jobban sikerül! Arra kell még ügyelni, hogy nehogy túl magas hómérsékleten süsd, mert könnyen odakap!

Tálalás: Nem túl édes almapürével szokás tálalni, a tetejét pedig meghintik egy kevés valíliás porcukorral.


Amerikai Gofri

A gofri volt a második palacsinta-féleség amivel megismerkedtem életem során. A nagybátyám régen, amikor ez még nagy újdonságnak számított idehaza, az akkori veszprémben nyílt gofrizóban dolgozott. Mondanom sem kell, gyakran meglátogattuk anyukámmal… Az első gofri receptet is tőle kaptuk, szinte még mindig azt használom. Régen azt hittem, ezt értik amerikai palacsintán, csak később tudtam meg, hogy ez egy külön történet…

Hozzávalók (4 személyre):

  • 4 db tojás fehérje
  • 4 db tojás sárgája
  • 100 g vaj
  • csipet
  • 1 tk cukor
  • 40 dkg finomliszt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 2 dl tej

Elkészítés:

Két tálra lesz szükséged. A tojásokat válaszd szét, a fehérjét verd habbá, a sárgáját pedig keverd ki a cukorral, majd add hozzá a vajat, a lisztet, sütőport, és a tejet. Amit itt is kiemelnék, hogy mindig vajat tegyünk a tésztához, s ne margarint. A margarin nagyon furcsán viselkedik benne. Vajjal jobb lesz az állag, a tartás, és ropogósabbra, szebb színűre sül a tésztánk, nem esik úgy össze! A fehérjéket a végén add hozzá, mint más esetekben a vajat. A fehérjéket nagyon óvatosan keverd bele a gofri tásztába, hasonlóan, ahogy a rizskoch esetében. Ezzel egy kicsit könnyebb, és krémesebb állagú lesz a tésztánk. Ezután izzítsuk a gofri sütőnk, és jöhet a sütés!

Tálalás: Habár szokás barackízzel is tálalni, a palacsintának ezt a verzióját leginkább csokoládé és vanília pudinggal, tejszínnel a tetején, esetleg csokoládéöntettel ráfolyatva kedvelem.


Angol Crumpet

Amikor először voltam Angliában, a crumpetről sok jót hallottam, ám mikor egy Tesco-ban kapható előrecsomagolt változatot kóstoltam elgondolkodtam azon, vajon a crumpet mivel érdemelte ki kiemelkedő helyét a brit asztalon? Inkább érdekesnek találtam, mint sem a rabjává tett. Hasonlóan a jó zenéhez, ami csak úgy jól esik, mikor épp, a megfelelő hangulatban vagy hozzá. Hát a crumpetről annyit biztosan mondhatok, hogy a házi verziót érdemes megcsinálni, ahogy magyar palacsintából is az a legjobb, ami otthon készül. Az otthoni palacsinták, és házi crumpetek egyszerűen legyőzhetetlenek!

Már a középkorban is készítettek Crumpetet, igaz, akkor még hajdinalisztből – a fehérliszt nagyon sokáig a gazdagok kiváltsága maradt. A crumpet ekkoriban nagy hasonlóságot mutatott az orosz blinivel. Évszázadokig élesztő nélkül készültek, laposabbak és keményebbek voltak, más palacsintákhoz jobban hasonlítottak. A viktoriánus korszak alatt kezdték el élesztő hozzáadásával készíteni. A crumpet mára, a magyarok által amerikai palacsintaként emlegetett pancake egyik ősének tekinthető. Talán a legnagyobb különbség közöttük, hogy a Crumpet élesztővel és nem szódabikarbónával készül. A szokatlan konzisztenciájú és megjelenésű palacsintaféle az élesztőnek köszönhetően szivacsos-lukacsos textúrájú, ropogós, rágós, nehéz, rusztikus, egy kis fánkos ízbeütéssel. Ha ki szeretnél próbálni valami szokatlant, valami újat, és még nem ismered a crumpetet, vagy épp ismered és szereted, akkor bátran ajánlom neked a következő receptet! Kiváló szombat reggeli lehet belőle, csak gyorsan, ébredés után üssd össze a tésztát, és bújj vissza az ágyba, míg megkel!

Hozzávalók

  • 1 csésze teljes tej
  • 1 csipetnyi cukor
  • 1 evőkanál aktív száraz élesztő
  • 1,5 csésze finomliszt
  • 1 teáskanál só
  • 1/3 csésze víz
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

Egy kis üvegtálba töltsd bele a tejet, a cukrot. Jól keverd el, és add hozzá az élesztőt. Fedd le, és hagyd állni 5-10 percíg, amíg úgy mondjuk felfut, és habos, szivacsos állagú lesz. Egy nagyobb tálba öntsd át, add hozzá a lisztet és a sót, majd kézi habverővel addíg dolgozd ki, amíg a tészta szép sima nem lesz. Ekor tégy rá egy konyharuhát, és tartsd huzatmentes meleg helyen, mintha kalácsot kelesztenél. A Különböző receptek más-más pihentetési időt ajánlanak. A tészta kb 30 perc után süthető, de azt tapasztaltam, hogy ha kissé tovább pihentetem, még nagyobb emelkedést és világosabb textúrát érhetek el. Variáld az időket, hogy rágyere, te melyiket részesíted előnyben? Nekem leginkább az 1 órás pihentetés vált be. Ekkor a palacsintatészta kb a kétszeresére megnő és buborékokat növeszt. Fogok egy csészét, felöntöm az egy harmadáig vízzel, és elkeverek benne egy késhegynyi szódabikarbónát. Ezt is hozzáadom a tésztához, várok még fél órát, és elkezdem sütni. A crumpetet egyébként le is lehet fagyasztani, legfeljebb két hónapig eláll. Ilyen esetben felolvadás után rögtön süthető.

Sütés: A ropogós tészta nagyon laza szerkezetű, ezért használjunk hozzá ún. crumpet gyűrűt, melyek a fromában tartják a tésztát, amíg megsülnek. Melegítsünk egy nagy serpenyőt közepes hőmérsékleten, olvasszunk fel benne egy kevés vajat, tehát tegyük bele a serpenyőbe a crumpet formákat, és öntsük fel a palacsintatésztával. A tetején körülbelül 9 perc alatt légbuborékok képződnek.  ekkor megfordítjuk őket, és a formákat is ügyesen eltávolítjuk. A második oldalnak már csak körülbelül egy percsütésre van szükségük.

Tálalás: Melegen tálaljuk, vajjal, mézzel, citrom- és narancslekvárral megkenve!


Az orosz Blini

blini az egyik legrégebbi orosz étel, és ma is igen népszerű. Ugyanúgy megtalálható a szegényebbek konyhájában, mint az igazán tehetősöknél, csak a feltét változik. Tradicionálisan hajdinalisztből készült, de a fehér liszt olcsóbbá válásával egyre többen készítették azzal. Tésztájába kerülhet burgonya dúsítóként, édes változatokba pedig alma, télen mazsola, esetleg más szárított-aszalt gyümölcs. Nemcsak Oroszországban fogyasztják, az összes szláv nép átvette, sőt, az orosz zsidók az Újvilágba is magukkal vitték a receptet, így ma már Amerikában és Izraelben is megtalálható sok helyen.

Tálalás: Füstölt hallal, lazaccal, kaviárral, tejföllel, kaporral, snidlinggel, de akár lekvárral is kiváló.


Szilvás-szuflépalacsinta

A szuflépalacsintát kipróbáltam más gyümölcsökkel is, de a legjobban szilvával ízlett. Ez kinézetre leginkább egy süteményre, pitére hasonlít, ízre pedig a szilvás gombócra emlékeztet, de lehet hogy csak nem ismerek elég szilvás ételt… Nagyon szeretem, mert miközben kinézetre is igen tetszetős, gyorsan, és könnyen elkészíthető, kíváló vendégváró “sütemény”. A szuflékhoz hasonlóan meg fog emelkedni, majd kicsit vissza is fog esni. Ha bírsz vele várni, hidegen finomabb, és könnyebben vágható.

Hozzávalók (4 személyre):

  • 2 db tojás sáárgája
  • 4 db tojás fehérje
  • 2-3 evőkanál cukor
  • csipetnyi
  • 60 g finomliszt
  • 150 ml tej
  • 40 g vaj
  • 300 g szilva kimagozva, negyedelve
  • csipetnyi fahéj

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 Celsius fokra. Közben a szilvát kimagozzuk, negyedekbe szeleteljük. Egy közepes méretű serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és amikor felhabzik, hozzáöntjük a szilvát, és a két-3 evőkanál nádcukrot. Amikor a szilva kissé megpuhul, és a cukor enyhén karamellizálódik, akkor megszórjuk egy csipetnyi fahéjjal, vagy egy kicsit többel – ízlés szerint. Főzd sűrűre a tejet a liszttel állandó keverés közben, majd vedd le a tűzről, és dolgozz bele 2 db tojás sárgáját. Verj kemény habbá 4 tojás fehérjét 2-3 evőkanál cukorral, majd nagyon óvatosan forgasd bele a tésztába. Vedd ki az előmelegített sütőt, és tedd bele a szilvát, majd öntsd a tetejére a “palacsintát” Kb 20 percig sütjük. Óvatosan, csak kb negyed óra múlva vegyük csak ki a sütőből, nehogy hirtelen összeessen.

Tálalás:  (vaníliás) porcukorral meghintve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük