Kreatív káosz

„Rend a lelke mindennek.” Számtalanszor hallhattuk ezt a kifejezést, többnyire hiszünk is benne. Most mégis a káoszról, fogok írni, mert állítólag létezik egy olyan fajtája, ami nem romba dönt, hanem éppen ellenkezőleg, a lehető legjobb dolgokat képes kihozni belőlünk. Nem az a tervem, hogy összezavarjalak, sokkal inkább, hogy más szemszögből is megvizsgáljuk a dolgokat, mert hiszek abban, hogy az éremnek legalább két oldala van. Továbbá abban is hiszek, hogy ha sikerült végre elhatároznod, hogy felszámolod az életedben a káoszt, azt nagy valószínűséggel kezdeti fanatizmussal fogod tudni csak elérni. Mit értek ezalatt?

Minden embernek vannak szokásai. A szokások valahogy kialakulnak… Amikor valaki tudatosan akar új szokást bevezetni az életébe, vagy elhagyni egy régit, akkor azért nagyon kell küzdeni. Mert a szokások ragaszkodnak hozzánk, és nem egyszerű rajtuk változtatni. Ha mondjuk elhatározod, hogy vegetáriánus leszel holnaptól, akkor csak kezdeti fanatizmussal tudod megállni, hogy valóban ne egyél húst. Anyukám szokta azt mondani, hogy csak az ellenségeinktől szabadulunk meg, a barátainkhoz ragaszkodunk. Ha tehát a húsra továbbra is barátodként tekintesz, valószínűleg nem okoz problémát továbbra sem egy hamburgert elfogyasztani, de ha holnaptól ellenségként tekintesz rá, akkor nem fog problémát okozni otthagyni. Vagyis ha az éremnek legalább két oldala van, két radikális, ellentétes oldala általában, akkor bármilyen példát nézzünk is, amikor az egyik oldal megismerése nem okoz kielégítő választ, vagy megoldást, akkor azt biztosan a ló túloldalán kezdjük el keresni. Erre képes a kezdeti fanatizms! Kimozdítani 180 fokba. Arra, hogy elmondhassuk, mint Szabó Lőrinc: “Igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz.”

A minimalizmus, kategorizálás, rendszeretet,  a zero waste, mind-mind soha nem látott népszerűséggel törtek napjaink divatos irányzatai felé. A szinte üres, letisztult, átlátható terek, íróasztalok hívogatóak és munkára ösztönöznek bennünket. Mégis felmerülhet a kérdés: nincsenek ezek a fogalmak túlértékelve? Mi történik akkor, ha csupán egy kis teret engedünk a rendetlenségnek és zűrzavarnak? Tim Harford, a Financial Times sok díjat nyert közgazdász rovatvezetője Alkotó rendetlenség címmel írt könyvet, melyben számos tudományos kutatáson és a valós életből vett példákon keresztül írja, bizonyítja számunkra, hogyan inspirálhat bennünket olykor a rendetlenség és a zűrzavar. Jjelentős alkotások, grandiózus tervek, korszakos felfedezések vagy történelmi jelentőségű beszédek születettek kaotikus körülmények között. A kuszaság átlátása ugyanis folyamatos munkára ösztönzi az agyat, ami serkenti a problémamegoldó képességet, erősíti a kreativitást, alkotásra sarkall. Azt nem állítja, hogy minden nagy emberi teljesítményt ide lehet visszavezetni, de azt igen, hogy emberi maximumokat tud kicsalni belőlünk. Ez a gondolat nagyon felszabadító lehet azoknak, akik folytonos harcot vívnak a rendetlenség ellen. A rendetlenség azonban önmagában nem érték.  Mint írja: ”Nem azért szállok síkra a rendetlenség mellett, mert szent meggyőződésem, hogy ez a válasz az élet valamennyi problémájára, hanem mert úgy vélem, a rendetlenségnek túl kevés védelmezője akad, és hogy a zűrzavarban igenis csodálatos varázserő rejlik.” Mert nincs tökéletes káosz, mindig van valami kis rendszer még a rendetlenségben is.

Ugye a rendetlen emberek jelmondata: “A zsenik uralkodnak a káosz felett.” Nézzünk tehát egy zsenit, mondjuk Albert Eisteint és íróasztalát. Ugye az ő véleménye és mondása is elég közismert a rendről: “Ha a rendetlen asztal a zavaros elme jele, akkor vajon mit jelez az üres íróasztal?” A munkakörnyezetében nem látni személyes tárgyakat, sem egy emléktárgy, sem egy családi fénykép nem inspirálta, de nem látsz rajta mindenféle rendetlenségből származó maradványt se, csupán a gyakran forgatott könyvek és szaklapok töltöttek be minden hasznos felületet, a kényelmes bőrfotel mögött az akadémiai világban megszokott fekete tábla állt, tele matematikai levezetésekkel. Ezek a saját területükön korszakalkotó elmék a munkakörnyezetükön is rajtahagyták személyiségük lenyomatát, így végső soron nem az a lényeg, hogy milyen az íróasztal, hanem hogy ki ül mögötte, és mire használja. Amikor rendet rakok, és mindent, de tényleg mindent tudom, hová teszek, akkor úgy érzem magam, mint egy élő könyvtár. Kérdezhetnek bármit, tudom, hogy hol keressem. Valószínűnek találom, hogy a rendetlennek tűnő íróasztal mögött Albert Eistein látta a rendszert, és nem véletlenszerűen heverésztek íróasztalán a holmik, nem ottfelejtette őket hónapokra, hanem kutatott valami után, mert tudta, hogy épp azokban a könyvekben valami olyat írnak, ami a hasznára lehet. Tehát szögezzük le: egy kis rendre szükségünk van, ahhoz hogy ne kelljen órákig keresgélnünk a kulcsokat elindulás előtt, vagy a csatlakoztatható alkatrészeket a turmix géphez, hogy gyorsan, praktikusan végezhessük a rutinfeleadatainkat. Az Eisten féle íróasztal a maga nevében nem rendetlen, mert tudta mi miért van ott, és nem véletlenszerűen ottfelejtett tárgyak kupaca csupán.

Hartford könyvében talán a legtriviálisabb példák a zenei, különösen a jazz területén kerültek elő. A Jazz lényege persze amúgy is az improvizálás, de Keith Jarrett kölni koncertjénél ennél sokkal több történt. 1975 januárjában az addig mindig csak a legtökéletesebb zongorákon játszó Jarrett egy olyan hangszert kapott, amin nem is akart játszani.  “úgy szólt, mint egy nagyon gyatra csembalóutánzat vagy egy olyan zongora, amibe szögeket szórtak”) Végül megsajnálta a síró szervező lányt, és a kedvéért elvállalta a koncertet. A rendezetlen környezet, vagy körülmények jobban kedveznek a gondolatok szabad áramlásának. Keith Jarret élete fellépését nyújtotta akkor. Vadul püfölte a különben túl halk zongorát, a bádoghangú billentyűk helyett a középső regiszterekbe kalandozott, miközben baljával dübörgő basszusfutamokat játszott. Mindenki érezte, hogy valami egészen varázslatos dolog fültanúja. És a The Köln Concert című album 3,5 millió példányban kelt el. Harford szerint azért készült el ez a mestermű, mert a zenészt rákényszerítették a körülmények, hogy valami mást és máshogy játsszon. https://www.youtube.com/watch?v=1FqH9mtxJnQ

Vagy hoz egy másik, teljesen hétköznapi példát Drachten városáról, ahol korábban egy veszélyes kereszteződésből száműztek szinte minden táblát, jelzést, lámpát és így a közlekedők jobban figyelnek – ezáltal eltűntek a balesetek.

A címben szereplő káoszt, jómagam valamiért nem is káosznak nevezném. A példa számomra azt mutatja, hogy az egyszerű és kiszámítható biztonságot nyújtó rend áttekinthetőbbé teszi életünk, azonban a spontaneitás, a véletlenszerűség zseniális feloldás, és megoldás lehetnek a merev rendtartással szemben. A rend azért olyan hívogató, mert úgy érezzük, tiszták a keretek, pontosan tudjuk, hogy mit kell csinálnunk, nem kell döntéseket hoznunk. Emberi tulajdonság, hogy szeretjük a kiszámítható, átlátható helyzeteket, környezetet. Ennek persze evolúciós okai is vannak. A túlélést ugyanis nagyban elősegíti, ha előre meg tudjuk jósolni, vagy legalább elméleteket tudunk gyártani arról, mi történik majd. Ha pedig úgy érezzük, nem mi irányítunk, nem látjuk át a helyzetet, az szorongáshoz vezethet, míg ha rendet rakunk, úgy érezzük, legalább az életünk egyik területén a mi kezünkben van a kontroll. Ráadásul a takarításnak, rendrakásnak az az előnye is megvan, hogy repetitív, monoton feladat, az ilyenek pedig kikapcsolnak, nyugtatóan hatnak az idegekre. Természetesen a rend- és a tisztaságmániát is túlzásba lehet vinni, mert amikor nem mersz elmozdítani semmit a helyéről, mert semmi nem térhet el a megszokottól – éppolyan fárasztó lehet, mint maga a rendetlenség.

A rendetlen emberektől lazaságot tanulhatunk, míg a rendszerető emberektől megtanulhatjuk, hogy az idő pénz, vagy hogy kipihenten és frissen is kezdődhet a nap. A rendes emberek a rendetlenségtől borzadnak el, miközben a rendetlen emberek kötélidegekkel rendelkeznek, és nemtörődömségük következtében éppen a csokis papírokra, magazinokra fogják felhelyezni a lábukat, miközben együltő helyükben képesek megnézni egy egész évadot kedvenc sorozataikból. Hányszor hallottuk már amikor rendet raktunk, hogy a párunk azóta nem talál semmit? Hogy éppen mire megjegyezte mit, hol tartunk, addigra átrendeztük a lakást? Ilyenkor ne feledjük: Mindenkiben megvan a hajlam a rendetlenségre, még bennünk is! Csak nem mindegy meddig hagyjuk felgyűlni a dolgokat, és mikor csapunk rendet, milyen gyakran, és nem utolsó sorban milyen egyszerűen, vagy gyorsan vagyunk képesek újra otthonos, kellemes környezetet teremteni.

Izgalmas dolgok sülhetek ki abból, ha tudatosan kibillentjük magunkat a komfortzónánkból. Tanuljuk meg tudatosan értékelni a komfortzónánk elhagyását, a kényelem feladását, az ismeretlen terepre tévedést! Túlságosan be akarjuk magunkat biztosítani, túlságosan saját köreinkbe búrkolózunk, és nem találkozunk a miénktől eltérő véleménnyel, mert mindig csak a megerősítésre, a velünk azonos gondolkodásúak véleményére fókuszálunk. Túlságosan bízunk abban, amit ismerünk, és félünk az ismeretlentől, ezáltal beszűkül a világképünk. “Ha elutazol egy távoli helyre, sokszor azok a problémák, melyek itthon annyira nagynak tűntek, ott megszűnnek, teljesen jelentéktelenné válnak. (…) Ha saját szemeddel látod, hogyan élnek más népek, sokkal megértőbb leszel velük. Kevésbé ítélsz el furcsa szokásokat, felfedezed, hogy nekik sokszor az szokatlan, ahogy te élsz. Megtanulod, hogy egy másik kultúra nem jobb, vagy rosszabb, hanem csak más. Ahogy egyik előítéleted dől meg a másik után, rájössz mennyire feleslegesek és károsak azok.” Kisgyörgy Éva: Világutazók kézikönyve Az eltérő nézetek tágabb rálátást adnak a világra, mely jó hatással van kreativitásunkra.

Hartford könyve sem tagadja, hogy bizonyos esetekben szükség lehet a rendezett és világos kategóriákra, de azt állítja, hogy a legtöbbre értékelt emberi tulajdonságoknak – a kreativitásnak, a nyitottságnak és a rugalmasságnak – szerves része, sőt talán legfontosabb alkotóeleme a zűrzavar és a káosz. Főleg, ha azokat megfelelően tudjuk kezelni.

Charlan Nemeth és Julianne Kwan laboratóriumi kísérletükben arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a figyelemelterelés és zűrzavar a kreativitásra. Ennek érdekében az alanyokat párokba rendezték, majd kékes és zöldes diákat mutattak nekik. Arra kérték őket, hogy hangos felkiáltással jelezzék milyen színűek a képek. A kísérletvezetők azonban előzetesen egyeztettek a páros egy-egy tagjával, akit arra kértek, olykor adjon szándékosan rossz válaszokat. Így a pár egyik fele egyes esetekben az egyértelműen kékre zöldet kiáltott. A másik fél ilyenkor értelemszerűen összezavarodott. Az alanyokat ezt követően megkérték, hogy szabad asszociációval társítsanak fogalmakat a kékhez és a zöldhöz. Eredetibb képzettársítások születtek az összezavart hallgatók esetében, mely igazolta az alapfeltételezést: a káosz elősegítette a kreatív gondolkodást. (https://mindsetpszichologia.hu/2017/11/22/rendetlenseg-es-kaosz-a-kreativitas-szolgalataban-valoban-a-rend-a-lelke-mindennek/)

Rend a lelke mindennek! Vagy mégsem…?

írta: M. Révész Zsuzsa

„Takarítsd ki a szobád!” – nincs szülő, akinek szájából ne hangzott volna még el ez a felszólítás, különösen, ha csemetéje  épp kamaszodik. „A jó munkához, sikerhez szervezettség, rendszeresség kell!” – legtöbbünk fejében ott motoszkál ez az üzenet.

S mégis vannak, akik rendetlenek és sikeresek. Hogy lehet ez? Einstein szerint – akinek híresen rendetlen íróasztala volt -, ha a rendetlen asztal a zavaros elme jele, akkor vajon mit jelez az üres íróasztal?

A Minnesote Egyetemen készült kutatás során érdekes összefüggésekre mutattak rá a rend-rendetlenség, a döntéshozatal és a hagyományok szerepét vizsgálva.

Az első vizsgálatban a kísérletben résztvevő felnőttek 10 percen át egy kérdőív kitöltése kapcsán vagy egy rendezett vagy egy rendetlen szobában tartózkodtak. A feladat végeztével választhattak valamilyen apró ajándékot: csokoládét vagy almát, illetve megkérdezték őket, hogy mennyit adományoznának jótékony célokra. Az eredmények szerint azok, akik a rendezett szobában dolgoztak, kétszer többet adományoztak volna, mint a rendetlen szobában tartózkodók és inkább választották az egészséges ételt, azaz az almát, mint a csokoládét.

Tehát a rendezett környezet nagylelkűbbé tesz és hajlamosít az egészségesebb élelmiszer választására!

A második vizsgálatban mind a rendetlen, mind a rendezett szobában ülőknek egy kreativitás-tesztet kellett kitölteniük. Az eredmények szerint a rendetlen környezet nemcsak a kreatív válaszok mennyiségét növelte, hanem a kreativitás mértékét is: sokkal kreatívabb megoldások születtek a „káoszban”.

Vagyis a rendetlenség kedvez a kreativitásnak!

A harmadik vizsgálatban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan alakul a hagyományos, illetve újszerű választások preferenciája a rend/rendetlenség függvényében. Mindkét szobában azt a feladatot kapták a résztvevők, hogy egy közeli bolt snack-készletét kell megtervezniük. Különböző címkékkel ellátott gyümölcslevek közül kellett választaniuk (a feliratok: egészséges, wellness és vitamin voltak). Azonban az egészséges mellé egy extra címkét is tettek, vagy azt, hogy „új” vagy azt, hogy „klasszikus”. Az eredmények szerint a rendezett szobában lévők akkor szavaztak az „egészséges” üdítőre, ha amellett a „klasszikus” címke szerepelt, míg a rendetlen szobában dolgozók pont fordítva: akkor választották az „egészséges” címkéjű italt, ha mellette volt az „új” felirat.

Tehát a rendetlenség az újszerű választásoknak, a rend pedig a hagyományos megoldások követésének kedvez!

Láthatjuk, hogy mind a rendnek, mind a rendetlenségnek megvannak az előnyei, más-más mentalitáshoz és megoldásmódhoz teremtenek alapot. S ha már itt tartunk, csak annyit jegyeznék meg, hogy rendetlen kamasz gyerekünkre ne süssük rá a „te így nem viszed majd semmire!” és hasonló jóslatokat, ehelyett tekintsünk több megértéssel erre az átmeneti korszakra. Épp elég nagy a „rendetlenség” belül, hiszen minden (test, érzelmek, intellektus, társas kapcsolatok) átalakulóban van.

Amikor a tavaszi napsugarak feltartóztathatatlanul utat törnek maguknak, hogy bevilágítsák otthonaink legeldugottabb zugait is, általában felébred bennünk a vágy, hogy rendet teremtsünk magunk körül. Ha nem is a vágy, de a társadalmi nyomás mindenképpen abba az irányba terelget, hogy tisztává varázsoljuk a lakásunkat, így a tavaszi nagytakarítás időszaka különösen alkalmas arra, hogy kicsit tudatosabban ránézzünk a rendhez és rendetlenséghez való viszonyunkra.

Mit jelent a rend?

Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a belső rend visszatükröződik a külső rendben, így akinek rend van a fejében és a lelkében, az a környezetében is képes rendet tartani. S bár ez az állítás rendszerint igaznak tűnik, mégis nehéz általánosítani, és első ránézésre mélyreható következtetést levonni egy-egy lakás rendjét látva a tulajdonos lelkiállapotát illetően.

Maga a rend fogalma is kényes kérdés. Míg egyeseknek a csillogó-villogó konyhapult, az élére vasalt ruhák, a katonásan sorakozó könyvek, a porcicamentes padló jelentik a rendet és a tisztaságot, addig mások kényelmetlenül érzik magukat a lakberendezési újságokba való lakásokban, ahol semmit sem lehet egyetlen centiméterrel sem arrébb mozdítani, nehogy megboruljon a szimmetria. Polcz Alaine pszichológus a témával foglakozó írásában formai rendnek nevezi ezt a fajta merev rendet, ami a való életben szinte megvalósíthatatlannak tűnik, mivel a tárgyak elhelyezése csupán öncélú esztétikum, és gyakran meg is nehezíti a mindennapi teendők véghezvitelét. A rend másik formáját lényegi rendnek nevezi, amikor a tárgyak elhelyezése a felhasználás és a cselekvés célját szolgálja, ahol minden kézre áll. Ugyanakkor ennek a lényegi rendnek általában igyekszünk formát is adni, így a praktikum és a harmonikus elrendezés egymást kiegészítve hozza létre azt a környezetet, amelyben jól érezzük magunkat és kényelmesen, jó érzéssel tudunk élni, pihenni, dolgozni.

Nagymértékben különbözhetünk aszerint is, hogy mennyi energiát fektetünk a másfajta teendők szorításában a háztartás rendben tartására.

Vannak, akik úgy érzik, akkor tudnak jól teljesíteni az életük más területein, ha a környezetükben mindent katonás rendben tartanak, míg másoknak elég, ha olyan rendet alakítanak ki maguk körül, amelyben ők maguk jól eltájékozódnak, de előfordulhat, hogy ez a fajta lényegi rend a kívülálló számára formai rendetlenségnek hat. Amikor nagyon dolgozunk valamin, és a tárgyak használatban vannak, formai rendetlenség lehet, ám ez nem utal semmiféle lelki problémára, hiszen a céljaink megvalósítása érdekében áll fenn az átmeneti rendetlenség.

A látványon túl

A lelki egyensúly vagy kiegyensúlyozatlanság jelei tehát nem annyira a formai rendben keresendők, hanem abban, hogy egy-egy lakás, munkahelyi szoba, íróasztal, számítógép, fiók vagy szekrény rendje mennyire alkalmazkodik a felhasználójának szükségleteihez, s hogyan szolgálja a kényelmét.

Amikor elborít a rendetlenség, vagy úgy érezzük, hogy a kialakított (formai) rend inkább a terhünkre van és fenntartása túl sok energiánkat emészti fel, érdemes megvizsgálni, hogy merre haladunk életünk egy-egy területén, esetleg lehetnek-e olyan elakadások, amelyek ilyen formában jelennek meg.

Különösen árulkodó lehet, ha az életünk egy-egy színterén képtelenek vagyunk rendet tartani, és szinte folyamatosan küzdünk a káosz és a zűrzavar érzésével. Ezen területek felismerése és tudatosítása segíthet annak felismerésében, hogy hol kerültünk zsákutcába.

Számos variáció adódhat: lehetséges, hogy a munka világában nem találjuk a helyünket, a szülői szerepünkben vannak nehézségeink, a párkapcsolatunkban küzdünk problémákkal, a háziasszonyi szerepünket nem érezzük magunkénak vagy ezek összehangolásakor futottunk vakvágányra. Lehetséges, hogy azokon a helyeken vagyunk képtelenek rendet tartani, ahol ezek a szerepeink összeérnek (tipikusan ilyenek a női táskák, amelyben a saját személyes tárgyaink, a munkahelyi dokumentumok és a gyerekek kacatjai is helyet kaphatnak), de az is előfordulhat, hogy a saját, intim szféránkban, eldugott fiókjainkban növekszik a káosz, ami jelezheti, hogy nincsen időnk saját magunkkal foglalkozni.

A rend és a párkapcsolat

A fentiek tükrében nyilvánvaló, hogy a házastársak akkor tudnak harmóniában együtt élni, ha hasonlóak a céljaik, így hasonló rendre van szükségük a kiegyensúlyozott élethez. Az otthon berendezése, a bútorok elhelyezése ideális esetben nem öncélú esztétikum, hanem a mindennapok gördülékenységét elősegítő tényező. Ha a párnak közös tervei vannak, amelyekért együtt küzdenek, akkor ezeket szem előtt tartva tudják otthonukat is megtervezni és berendezni, illetve az életciklusváltások időszakában újratervezni és átrendezni. Ehhez bizonyos fokú rugalmasság is szükségeltetik, hiszen olykor bizony át kell nézni a felhalmozott tárgyakat, és amire nincs többé szükség, azt továbbadni, lecserélni.

Külön nehézséget jelenthet a renddel és takarítással kapcsolatos eltérő szokásrendszer.

Gyakran hosszú és fáradtságos folyamat, amíg a férj és a feleség kialakítják azt a közös rendet (és a fenntartásának folyamatát), ami mindkettőjük számára élhető és elfogadható. Ennek sikeres megvalósítása rendkívül fontos a kapcsolat szempontjából, hiszen a külső környezetünk rendje a belső állapotunk, a céljaink és a szándékaink kivetülése, így ha nem találjuk meg a közös nevezőt, akkor az konfliktusokat hozhat magával. Nem véletlenül annyira húsba vágó kérdés, hogy ki és miért dobta le a földre a koszos alsóneműjét és miért nem dobta ki a WC-papír gurigáját.

Állandó hadszíntér

Ha az egyik fél kényszeresen rendmániás, a másik viszont „a zseni átlát a káoszon” elv szerint éli az életét, bőven akad súrlódási felület, amelyeken a végtelenségig lehet vitatkozni (s más kapcsolati konfliktusok elől is ezen kérdések megvitatásához vissza-visszatérni).

Érdemes ilyenkor a viselkedés mögé nézni és feltárni az okait.

Lehetséges, hogy a rend utáni túlzott igény maximalizmusból vagy megfelelési vágyból adódik, de az is lehet, hogy valaki a takarítást és rendrakást használja arra, hogy elmeneküljön a számára nehéz kérdések és feladatok elől. Olykor az is előfordulhat, hogy az állandó rendrakás mögött a másik kontrollálásának és ellenőrzésének a vágya jelenik meg, hiszen ez kiváló eszköz arra, hogy a másik szabadidejét (amit természetesen nem takarításra használ), a személyes tárgyait, fiókjait (ahol mindig kupi van), vagy a teljesítményét (mert hiába próbál segíteni, nem elég alapos) ellenőrizzük és minősítsük. Az ellenkező véglet, vagyis a túlzott rendetlenség vagy trehányság is lehet hozott minta, ami a kapcsolat dinamikájában egészen más jelentéseket kaphat, s olyan üzeneteket közvetíthet a házastárs számára, hogy nem becsülik eléggé a munkáját, vagy a másiknak nem elég fontos az otthon és annak a karbantartása. Mivel az otthonunk belső lelkiállapotunk és céljaink kivetülése is, így nem csodálkozhatunk azon, ha ez a fajta közönyösség érzékenyen érinti életünk párját. Érdemes tehát a parttalan veszekedések helyett a konfliktus mögé nézni, könnyen kiderülhet ugyanis, hogy a vita rég nem a lakás rendjéről, hanem a kapcsolat rendjéről szól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük