A VÍZ – amiről nem beszélünk eleget, mert annyira elemi, hogy azt hihetnénk ismerjük

A víz kémiai képlete: H2O. Tiszta állapotban közönséges körülmények között színtelen, vastagabb rétegben kék színű, szagtalan, íztelen, átlátszó, folyékony, rendkívül fontos szerepet betöltő kémiai anyag. A víz mind a környezet, mind az élőszervezetek vegyi anyagainak, gázainak jórészt oldószere. A víz molekulája polária molekula: az oxigénatomok felé eső molekularész kissé negatív, a hidrogénatomok felé eső rész pedig kissé pozitív töltésű. Ennek köszönhető, hogy a víz sok ionvegyület, például a konyhasó (NaCl) jó oldószere.

Amfoter vegyület, ami azt jelenti, hogy viselkedhet savként és bázisként is. A víz biológiai jelentősége óriási, a földi élet elképzelhetetlen nélküle. Ezért is mondják, hogy víz nélkül nincs élet. A víz az ember, és minden élő szervezet számára kétségkívül nélkülözhetetlen. Minden élőlénynek szüksége van vízre, mint szomjat oltó, szaporodást biztosító anyagra, közegre. A víz talán maga az élet…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A növényi szervezetekben található víz mennyisége változó, elfásodott részének, mint egy fele, a levelek élősúlyának 80%-a víz. Még a száraz magvakban is kimutatható 6,5-14%. A növényi és állati szervezetek pótolhatatlan részét képezi. A vér ozmózisnyomásának normál szinten tartásában is jelentős szerepe van. 

Az emberi homeosztázis egyik alapvető koncepciója a folyadékháztartás, ami egyensúlyi helyzetben azt jelenti, hogy a szervezet által veszített folyadék mennyisége megegyezik a szervezet által felvett folyadék mennyiségével. A szervezetben jelen lévő víz teljes mennyiségét az euvolemia jelöli.

Az emberi test tömegének több mint a fele kb 70%-a víz, csecsemőknél még magasabb ez az arány. Ennek 34%-a sejten kívüli, 66%-a sejten belüli víz. A sejten kívüli víztér egy része az érpályán belül, másik része az érpályán kívül helyezkedik el. A felnőtt ember sejtjei mindösszesen kb. 28 liter folyadékot tartalmaznak, mely víz a szövetek és a szervek között különbözőképpen oszlik meg:

  • gyomornedvben               99,5%,
  • agyvelőben                        90%
  • agysejtjeink mindegyike  75–90%
  • vérben                                79%
  • izomban, májban              77-79%
  • csontban                             45-50%
  • zsírban                                15%

A víz az egyik alapvető lételem. Míg az ember élelmiszer nélkül 4-6 hetet is kibír, víz nélkül csak néhány napot. A megfelelő folyadékbevitel, a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartása igen fontos számos fiziológiás folyamat normális működéséhez. Ezért az embernek rendszeres folyadékbevitelre van szüksége a szervezet működésével (izzadás, légzés, vizelés) elvesztett folyadék pótlására. A folyadékháztartás egyensúlyának fenntartásához szükséges víz mennyisége egyénenként változóm és környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom) függvénye is. Az embernek a napi ajánlott vízbeviteli mennyiséget általában 30 kg-onként 1 literben határozzák meg – ez alapvető igénye szervezetünknek, tekintsd tested üzemanyagának. Két-három napnál tovább az orvostudomány mai állása szerint az ember nem élheti túl a vízhiányt, habár vannak példák, akik a kivételt erősítítették. Természetesen ennél lényegesen nagyobb a napi vízfogyasztunk. A lakosság életmódjának nagymértékű változása a vízigény gyors ütemű növekedését hozta magával. Jelenleg egy városi ember 150-300 liter vizet fogyaszt naponta. Nem beszéltünk még a víz ipari, mezőgazdasági, laboratóriumi felhasználásáról. A víz a gazdasági termelés szempontjából is alapvető jelentőségű, ahol alap- és segédanyagként, ill. szállítóközegként szerepelhet. Az ipar egyik legnagyobb vízfelhasználó iparága a villamosenergia-ipar, mely mindenekelőtt hűtési célokra használja a vízet. Ha már a hűtésnél tartunk, akkor látható, ahogy már említettem fentebb, hogy nagy hőmérséklet hatására az olvadt fém a vízben termikus bomlást okoz, melynek következtében hidrogénre és oxigénre bomlik – ezek elegye pedig egy igen robbanékony durranógáz.

A víz folyékony állapotban a Földfelszín felett és alatt is megtalálható. A Föld vízburkát alkotja: óceánok, tengerek, folyók, patakok, tavak, valamint talajvíz, rétegvíz, forrásvíz, karsztvíz. A felszíni vízkészlet összesen kb. 1.384.000.000 km3 víztömeget jelent. A földi vízkészlet megoszlása:

 
% megoszlás
97,4 óceánok és tengerek
2 magashegységi és sarkvidéki jég
0,58 felszín alatti szabad vizek
0,02 folyók, tavak, légkör, élőlények

Ha egyenletesen volna elosztva, a Föld felszínén mintegy 2700 méter vastag burkot lehetne belőle képezni. Ebből úgy tűnhet, hogy a vízkészletek kimeríthetetlenek, holott valójában a Föld ivóvíz- és iparivíz-készletei végesek. Látható azonban, hogy a földi vízkészlet döntő többsége a világtengerekben hullámzik, vagyis magas sótartalma miatt közvetlenül nem alkalmas sem ivóvíz-, sem iparivíz-felhasználásra, még mezőgazdasági célokra sem. 

A fennmaradó 2-3% ugyan édesvíz, azonban a Föld édesvízkészletének 90%-a hó- és jégtakarókban van. nagy része jég formájában található meg.

Közvetlen ivóvíz-kitermelésre a Földön fellelhető összes víznek alig 0,307%-a alkalmas, és ebben a mennyiségben már benne vannak a kitermelhető felszíni vizek, a folyók, a tavak édesvizei, de még a felső rétegvizek is. Az emberiség évszázadokon, évezredeken keresztül a felszíni vizeket kapta a Teremtőtől ilyen célra. Ezeket a vizeket a csapadék, az eső és a hó táplálják.

Egyes becslések szerint a fejlett ipari országok jelenleg 2-3-szor annyi vizet használnak, mint amennyit a természetes vízkörforgás biztosít. Emiatt fokozódó mértékben hasznosítják a rétegvíz-tartalékokat, ami a talajvíz szintjének nem kívánatos csökkenésével jár, de egyre nagyobb mértékben kell a vízhiányt szennyezett felszíni vizek költséges tisztításával is fedezni. Egyes területeken már jelenleg is (pl. Kuvait), de a jövőben szélesebb körűen szükséges a tengervíz sómentesítésében rejlő, ma még nagyon költséges lehetőségek kihasználása is.

Magyarországról sokan azt gondolják, hogy természetes gyógyforrások, és ezáltal vizekben gazdag ország vagyunk. Engem is meglepetésként ért, de a vízben szegény országok közé tartozunk, miután a természetes körforgásban kevesebb mint 1000 m3/fő/év csapadék jut az ország területére. Az ország felszíni vízkészletének több mint 90 %-a külföldről származik, vizeink alvízi jellegűek, így folyóink vízminőségét és mennyiségét sincs módunk szabályozni. Miközben a vízkészleteink egyelőre fedezni képesek az ország vízigényét, problémát jelent, hogy míg a vízkészletek kb. 85 százaléka a Duna és 15 százaléka a Tisza vízrendszeréhez kötődik, addig a felhasználásban az igények 59 százaléka kötődik a Duna és 41 százaléka a Tisza vízrendszeréhez, így különösen aszályos időszakokban a Tisza térségében vízellátási gondok jelentkezhetnek.

Ivásra alkalmas víz – avagy a tiszta víz fogalma

Milyen ivásra alkalmas vizeket ismersz? Elsőként talán a csapvíz jut eszedbe, aztán a különféle palackozott vizek. Ezek között széles választékot találsz, mint ízesített víz, ásványi anyaggal dúsított, vagy természetes ásványvíz, forrásvíz, gyógyviz, szikvíz. Az ivóvíz kellemes ízét a benne oldott anyagok okozzák. 

Míg régen az esővíz is lúgos volt, ma sokszor savas esőkről tájékoztat a média. Az esővizekre jellemző volt, hogy rendkívül lágyak voltak, nagyanyáink még patakban moshattak. Ma, ha vizet forralunk az edény falán fehér színű réteg indul növekedésnek, ez a vízkő: a vízből a kálcium kicsapódik. Hasonló folyamat játszódik le a szervezetben is, amikor olyan vizet iszunk, amelynek magas a szervetlen, nem ürülő ásványianyag-tartalma. Ahogy a vízkő a fazék oldalán kicsapódik, úgy rakódhatnak le ezek a SZERVETLEN ásványi anyagok az erek falán és a test különböző részein. 

Az ásványvizek fogyasztása az utóbbi 20-25 évben jelentősen megnövekedett. Az ásványvizeket egykor természetes forrásaiknál fogyasztották, akkor is ünnepnapokon, például gyógyfürdőhelyeken. Ezeknek a vizeknek gyógyhatásokat tulajdonítottak, ám talán jobban kifejtik jótékony hatásukat fürdőzés közben, mintha megisszuk őket. Például a magnéziumról köztudott, hogy könnyebben beépül a szervezetbe gyógyfürdőn keresztül, mint akár pezsgőtabletta formájában. Mára ezeket a vizeket is palackozzák, és messzire szállítják. Ezek a vizek manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, holott hiába magas az oldott ásványi-anyag tartalmuk, nem feltétlen jár az egészségre kedvező hatással fogyasztásuk. Ezek a vizek különböző mennyiségben tartalmaznak oldott anyagokat, szervetlen ásványi anyagokat is, amelyeket a szervezet nem tud hasznosítani, hiszen szervetlen kötésben vannak jelen. Azok az ásványvizek, amelyeknek a nem ürülő ásványianyag-tartalma magas (kalcium és magnézium), nem ajánlottak, ugyanis a szervetlen kötésben lévő kalcium és magnézium nem tud felszívódni, kiürülni a szervezetből. Csak azok az ásványvizek jók, amelyeknek a kalcium- és a magnéziumtartalma alacsony.

„A sima csapvíz nemcsak vizet tartalmaz, hanem különböző oldott ásványi anyagokat is, leggyakrabban kalcium- és magnézium-karbonátokat. A vízzel együtt áramló szén-dioxid a vízzel hidrogén-karbonátot alkotva tartja oldott állapotban az ásványi anyagokat. Ám amikor a szén-dioxid elillan – például nyomáscsökkenéskor vagy hőmérséklet-növekedéskor –, a hidrogén-karbonáttal oldottan tartott karbonátok kiválnak, és lerakódást hagynak maguk után.” (Wikipédia)

„Ha ivóvizünkből az ásványi sókat asszimilálnánk (beépítenénk a szervezetünkbe) – mint azt egyesek állítják –, csontritkulás ellen a legjobb gyógyszer a sok kalciumot tartalmazó, kemény, városi víz fogyasztása lenne. A magnéziumhiányból eredő általános rossz erőnlét ellen elég volna magnéziumos ásványvizet fogyasztani. Az orvosi tapasztalat pontosan az ellenkezőjét mutatja: minél több olyan szervetlen sót veszünk magunkhoz, amelyből hiányunk van, annál jobban súlyosbítjuk a hiányt” – írja dr. Országh József, a kémiatudományok doktora.

Testünk kizárólag a SZERVES ásványi anyagokat tudja hasznosítani. Minden más típusú ásványi anyag idegen elem a szervezet számára, amelytől meg kell szabadulnia” – állítja dr. Charles Mayo, a világszerte ismert Mayo Klinika orvosa. Az élelmiszertudományban az oldott ásványi anyagokat és sókat elektrolitoknak nevezik. A sejtek és szövetek egészséges működéséhez ezek az elektrolitok szükségesek, mint például a nátrium, kálium, vagy a klorid.

Az ásványvizek összetétele állandó. A forrásvizeket azonban állandóan szűrni, és esetleg kezelni kell, mert összetételük nem állandó. Sok palackos víz egyébként nem feltétlenül származik ilyen forrásokból, vagy más természetes helyekről, egyszerű, sima csapvíz, melyet van, hogy egyáltalán nem kezelnek. A műanyag palackok azonban környezetvédelmi szempontból is igen aggályosak. Egyfelől azért, mert rengeteg szemetet termelünk általuk, másfelől pedig egy teljesen haszontalan dologra költve tesszük mindezt. Csak az Egyesült Államokban évente kb 35 milliárd műanyag vizespalack kerül a szemétbe!

Régen főleg a kútból/gémeskútból húzták fel a vizet… A 18. század előtti írásokban az édes (iható) vizeket nak nevezték. Ma ennél jóval körültekintőbben vizsgálják, és számos kritériumnak kell megfeleljen a jó, ivásra is alkalmas ivóvíz. A tiszta, biztonságos csapvíz a civilizáció nagyszerű vívmányainak egyike. Napjainkban az ivóvizet előállítják, kitermelik, és csővezetékeken keresztül juttatják el a felhasználókig. A csapvíz kezelésének célja a piszok, a törmelék, a mérgező vegyületek, a mikrobák eltávolítása, vagyis a víz biztonságossá tétele az emberi fogyasztásra. A közfogyasztású ivóvizek szigorú vizsgálatát és ellenőrzését Magyarországon az Országos Közegészségügyi Intézet, valamint a helyi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) végzi. A közegészségügyi előírások a főzésre, mosogatásra, testi tisztálkodásra szolgáló víztől ugyanazokat a tulajdonságokat követelik meg, mint az ivóvíztől.

Az előírások szerint az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ivóvíznek:

  • Színtelen, átlátszó:
Az algák, baktériumok, agyag és homok zavarossá tehetik a vizet. A festékanyagok olyan színűre színezik a vizet, amilyen színűek. A vas-oxid-hidrát vörösessé, az algák zöldessé, a tőzeges talaj sárgássá festik.
  • Szagtalan:
A kén-hidrogén, klór, klórfenolok, szerves anyagok, gyári termékek és gázok élvezhetetlenné, nagyobb mértékben az egészségre is károssá tehetik a vizet.
  • Kellemes ízű:
A tőzeges talajból származó vizek úgynevezett “mocsárízűvé”, a magnéziumsók “keserűvé”, a salétromsavas sók “édessé”, a kloridok “sóssá”, a vas “tintaízű” teszik a vizet.
  • Kellemes hőfokú legyen:
A legjobb a 10-14 °C-os ivóvíz.
  • Ne legyen sem túl lágy, sem túl kemény:
A víz keménységét a benne oldott kalcium- és magnéziumsók adják.
  • Ne tartalmazzon az egészségre ártalmas szennyező, fertőző anyagokat:
csatornába folyó vyz
A vizsgálólaboraóriumok ki tudják mutatni a levegőből, a talajból bekerült szennyező anyagok mennyiségét. A vegyi anyagok közül a nitrát-, de különösen a nitritszennyeződés alkalmatlanná teszi, míg a nagyobb mennyiségű fluor a fogak elszíneződését, esetleg fogszuvasodást is okoz. A vas- és magnéziumszennyeződéseket levegőztetéssel, homokrétegen és aktívszénen való átszűréssel javítják. A jódhiánytól golyvát kaphatnak az emberek. Előfordulhat még a fekáliával való fertőzés, ilyen esetekben a kólibaktérium okozta hasmenéssel kell számolnunk. Ennek megszüntetésére felforralják, ultraibolya fénnyel besugározzák, vagy ózonizálják, klórozzák, vagy ezüst elektrokatadinezésével tisztítják meg a vizet. A háztartási és ipari víztisztítás jelenleg igen elterjedt módszere még a fordított ozmózis elve alapján történő víztisztítás.

Habár a csapvíz többnyire megfelel az előírásoknak, felmerülnek további kockázati tényezők vele kapcsolatban… Amikor megnyitjuk a vízcsapot, nem is gondolunk arra, a víz vajon mekkora utat tett meg, míg elért konyhánkba, fürdőszobánkba, mennyi emberrel találkozott és hányan dolgoztak vele, vagy mi lesz a sorsa miután lefolyt a csatornán? 

Nagyon úgy tűnik a víz minősége felelős az élet minőségéért is. A víz az élet egyik alapfeltétele, így nem csoda, hogy mindenki a legjobb minőségben szeretne hozzájutni. Tiszta ivóvízhez legbiztosabban úgy juthatunk, ha a csapvizet még otthon is megtisztítjuk. Ez látszik jelenleg a legjobb megoldásnak. Egy jobb minőségű fordított ozmózis elve alapján történő víztisztító készülék mindenfajta szennyeződést kiszűr a vízből (a fogamzásgátlók maradványait, gyógyszermaradványokat, nehézfémeket, klórt stb.).  Mert ezek úgy tűnik, nem tartoznak oly szorosan az előírások közé:

„Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) kormányrendelet a gyógyszerek és egyéb gyógyszergyári vegyi anyagok esetleges maradványának vizsgálatát nem írja elő.” (Fővárosi Vízművek)

A víz forralásakor a baktériumok jelentős része elpusztul, de a vírusoknak csak egy része semmisül meg. Amint a vitaminok, úgy a bacik között is van hőtűrő, például a Clostridium botulinum bírja a 100 fokot. A víz azonban tápanyagszállító és méregtelenítő szerepét is csak tisztán tudja betölteni!  Ha a sejtközi állományunkat jelentő folyadék szennyezett, a sejtjeink nem érezhetik jól magukat. A szervezetünk folyamatos méregtelenítéséhez, a vízoldható vitaminok szállításához, a hasznos (azaz szerves kötésben jelen lévő) ásványi anyagok közvetítéséhez, és ezek hatékony felszívódásához tiszta vízre van szükségünk! 

A legtisztább, legkíválóbb vizek a gleccser- és forrásvizek, melyeket üvegben árulnak (nem műanyag palackokban), de drága mivolta végett mindennapos fogyasztásuk elérhetetlen az emberiség számára. Régen főleg kútból/gémeskútból húzták fel a vizet. A 18. század előtti írásokban az édes (iható) vizeket nak nevezték, de az ipar megjelenésével, a felszíni vizek bizony elszennyeződtek. Nagyon sok méreganyag halmozódott fel bennük: gyógyszermaradványokfogamzásgátló szerek maradványai, savak, sók, toxikus nehézfémek és vegyületeik, radioaktív anyagok, nitrátokfoszfátokkőolajszármazékok, és a műtrágyák bomlástermékei. Biztosan hallottál már a nitrátos vizek ártalmáról.

Napjainkban a vizek bakteriálisan és vírusokkal fertőzöttek. A víz tisztítása a káros anyagoktól nagyon költséges, és a felszíni vizek tisztítása nem megoldott, főként bizalmi rendszerre épül. Valójában a szolgáltatók és a hatóságok csak arra törekszenek, hogy a víz ne legyen fertőző, ezért klórral fertőtlenítik. A csapvíz általában nem tiszta, de nem is fertőző. A jó minőségű tiszta ivóvíz előállítása igen költséges lenne… 

„Az ivóvíz minősítése fizikai, kémiai, bakteriológiai, hidrobiológiai, toxikológiai és radiológiai jellemzői alapján történik. Alapvető követelmény az ivóvízzel szemben, hogy ne tartalmazzon az emberre ártalmas élő és élettelen anyagokat, feleljen meg a fogyasztók esztétikai igényeinek, sőt biztosítsa az emberi élethez szükséges mikro- és makroelemek felvételét, és a sóutánpótlást is. A vizet akkor lehet ivóvíznek minősíteni, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet.” (Wikipédia)

Régóta halljuk, hogy a csapvíz minősége Magyarország nagy részén kiváló vagy legalábbis jó minőségű (már ahol az arzéntartalma nem magasabb, mint amennyit az EU-előírások engedélyeznek. Mégsem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy csapvizünk minősége megfelelő. A víz az otthonokba a vezetékes vízhálózaton keresztül jut, amelyek már csak elvétve készültek ólomból. Meglehet hogy az alaposan megtisztított vízbázisokból vett minták valóban biztonságosan fogyaszthatók, és hogy a víz a kellő tisztaságban érkezik meg házunkhoz, ám lehet gond még közvetlenül itt is. Sok helyen, különösen a 60-as évek környékén épült házak esetében ma is ólomcsöveken keresztül jut közvetlenül a házba a víz, ráadásul sokfelé még a vízszolgáltató által működtetett bekötések is ólomból vannak. Nem véletlenül alkalmazták az ólmot vízszállításra, mert olcsó volt, alacsony olvadáspontja miatt könnyen megmunkálható, és látszólag ellenállt a korróziónak is. Csak később derült rá fény mennyire mérgező már kis koncentrációban is. 2013 de­cemberében jócskán szigorítottak az előírásokon, mely szerint egy liter csapvízben 10 mikrogramm ólomra lehet maximum – addig ugyanis 50 mikrogramm volt a limit. 

A hosszú időn át felhalmozódó ólom okozta mérgezési tünetek nehezen felismerhetők. A legjellemzőbbek a központi ideg károsodása miatt bekövetkező, sokszor a viselkedést is befolyásoló tünetek: álmatlanság, delírium, kóros kimerültség, a kognitív képességek hanyatlása, reszketés, hallucinációk, fejfájás, rossz közérzet, alhasi fájdalom, görcsök, veseproblémák, libidó csökkenése. Nagyobb ólomkoncentráció bevitele esetén fennáll a koraszülés veszélye, ráadásul gyermekeknél az ólom sokkal gyorsabban szívódik fel, és kevésbé ürül ki, mint a felnőtteknél.

Egészséged megőrzése szempontjából tehát nagyon is ajánlatos egy komoly fordított ózmózis elvén működő vízszűrővel felszerelni a csapot, de ha erre gyűjtened kell, addig is a csapokat jól engedd ki, és szigorúan hideg vizet tölts a poharadba, vagy akár tea-, kávékészítéshez, főzéshez is ilyen vizet használj! A meleg víz ugyanis sokkal hatékonyabban oldja be, illetve ragadja magával a fémsókban gazdag lerakódásokat. Már 15-20 másodperc is sokat számít, pláne ha egy percig is csorgatjuk, az ólomkoncentráció vissza fog esni a határérték alá. Igaz, sokakat zavarhat az ivóvízpazarlás, de ennyit igazán érdemes megtenned magadért! És akár egy-kétszer is elég egy nap jól kiengedned a csapot, nagyobb mennyiségben kancsóból is fogyaszthatod napközben, nem kell minden egyes pohár víz megengedése előtt eljátszani ezt.

A fordított ozmózis elve alapján tovább szűrt víz

A kémiai anyagoktól mentes víztisztítás egyik leghatékonyabb módszere a fordított ozmózis elvén működő víztisztítás! A technológiát a haditengerészet, és a NASA tudományos kutatói találták fel, és már harminc éve alkalmazzák háztartásokban is. Az így működő készülékek egyszerűen mosogató alá szerelhetők.

fejlesztette ki, ennek segítségével állítottak elő ivóvizet a sós tengervízből. Az ozmózisról mindenki hallott az iskolai biológiaórán, amikor a sejtekről volt szó. Lényege, hogy adott két oldat, amit egy féligáteresztő membrán (sejtfal) választ el egymástól, és megfigyelhető, hogy az oldószer – jelen esetben a víz – mindig a hígabb oldatból vándorol a töményebb felé. Ez elgondolkodtatta a tudósokat, akik rájöttek, hogy megfelelő nyomás hatására a folyamat megfordítható, és ezáltal előidézhető a fordított ozmózis. Ilyenkor a sűrűbb, vagyis esetünkben a szennyeződésekkel, ásványi anyagokkal, vegyszerekkel, mikroorganizmusokkal, nehézfémekkel teli oldat halad át a membránon, és szűrődik meg. A sejtek membránjához hasonlóan 0,00000001 milliméter résátmérővel rendelkezik. Ez ezerszer, tízezerszer kisebb, mint például egy baktérium, vagyis ily módon kiszűrhetők a vízből a belekerült szennyeződések. A berendezés visszasózóval rendelkezik, hogy pótolja a szűrés során kivont értékes ásványi sókat, íze pedig a megszokott, kellemes.

Ennek a megoldásnak köszönhetően az eredmény olyan ivóvíz, amely a hegyi patakok vizével vetekszik tisztaságban, ízében és kémiai jellemzőiben is hasonlatos: rendkívül kevés benne az oldott anyag, és semleges a kémhatása. Azok a népcsoportok, amelyek ilyen tisztaságú vizet isznak, nem szenvednek magas vérnyomástól, ízületi problémáktól, de biztosan nem lesz epe- és vesekövük sem, hiszen a vízszűrő által kiszűrt méreganyagokat nem kell a vesénknek kiválasztania. 

Különös ismérve a hatékony vízszűrőnek, hogy bár Magyarországon köztudottan kemény a víz, ezért vízkövesedésre hajlamos, ám ha vízforraló készülékünket szűrt vízzel használjuk, a vízkő nyomával sem találkozunk! Vagy biztosan emlékszel a tea felszínén úszó irrizáló hártyával, nos ezt is elfelejtheted a vízszűrő használatával! A kis helyigényű készülék egyszerűen csatlakoztatható közvetlenül a hidegvíz-csaphoz. A tisztítás hatlépcsős művelete elő- és utószűrésekből, valamint a visszasózásból áll. A folyamat végére a berendezés tartályában olyan tisztított ivóvíz áll rendelkezésünkre, mely csaknem százszázalékosan 95-99 %-ban kivonhata a csapvízből a fertőtlenítőszereket és a nehézfémeket, mint  klór, nitrit, nitrát, különböző nehézfémek (ólom, mangán, vas, alumínium, stb), gyomirtók és növényvédő szerek, gyógyszermaradványok és hormonok. A berendezés lelkét a speciális szűrőbetétek adják. A betétcsere ütemezése függ az átszűrt víz minőségétől és mennyiségétől, de legalább évente szükségessé válik. A szűrőbetétek átlagos élettartama 6-12 hónap, ám érdemes rendszeresen ellenőrizni az állapotukat. A készülék 3-7 bar nyomás közötti hálózaton képes maximálisan eleget tenni feladatának. Szűrőcsere során a készülék fertőtlenítése is javallott, amire tökéletes megoldást nyújt az ezüstkolloid oldat. Igény esetén olyan speciális kiegészítők is választhatók, mint a bio-kerámia patron, az UV-lámpa vagy a lúgosító szűrőbetét. Ma biztonsággal a fordított ozmózis elvén működő víztisztító által megtisztított vizet fogyaszthatjuk, és ez érdemli meg a tiszta ivóvíz nevet. Gondolj magad és környezeted egészségére, és fogyassz tisztított vizet! Az így megszűrt víz vagy a forrásvíz a legideálisabb főzéshez is! 

A tisztított víz használatával óriási lépést teszünk affelé, hogy a súlyos, folyamatos gyógyszerszedéssel járó, életvitelünket korlátozó vagy akár halált okozó népbetegségeket el tudjuk kerülni: például az ízületi bántalmakat, magas vérnyomást, reumatikus panaszokat, allergiákat.

Az ételek közül a gyümölcsök, zöldségek a legkiválóbbak, mert bennük „desztillált víz” tisztaságú víz van. A magas víztartalmú ételek bőséges és rendszeres fogyasztása megakadályozza, hogy a mérgező salakanyagok felhalmozódjanak a testünkben.

Forrás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük