A gyűjtő, és a gyűjtögető

A gyűjtés valami olyan időtöltés, mely gyarapítja az áltanos műveltséget, szórakoztat, gondolkodtat. A szenvedély kialakításában szerepet játszanak a gyermekkori, természeti kincsek gyűjteménye, mint vadgesztenye, levél, lepke, matrica, stb. Értékük sok esetben abban áll, hogy észrevesszük őket, ugyanis nincs két egyforma természeti forma (csiga, kavics) –  ebben áll a nagy különlegesség, az összehasonlítási kényszer. Észrevenni az igazán szép példányokat, rendezgetni, rendszerezni. Azt hiszem a szépség utáni elemi vonzódás az oka a gyűjtögetésnek, mely egy velünk született ösztön, de nem csupán az ember sajátja…

Jardinier Satiné - Közönséges Kertészmadár

Jardinier Satiné - Közönséges Kertészmadár gyűjteménye

“Vannak olyan tojók, melyekre pusztán az élelem, és kedvező fészkelési lehetőség már nem hat. Valami más kell nekik. Új Guineán él egy madár, melynél a tojók nem aszerint választják ki párjukat, hogy melyik tud jobb megélhetést biztosítani, hanem, hogy melyik nagyobb művész. (…) A művész a Közönséges Kertészmadár (Jardinier Satiné). Szenvedélye a belsőépítészet. Lugasa, mely olyan nagy, hogy szinte még én is beleférnék, nem lakás, és nem is bölcsöde, hanem kiállítás, melyben az odalátogató tojók megtekinthetik gyűjteményét. (…) A tojó kiválasztja a neki legjobban tetsző gyűjteményt, és annak tulajdonosával fog párzani.”                                                          David Attenborough

A gyűjtemények a kamaszkorra általában feloszlanak, habár a plüssállat gyűjtemént még sokig őrzik szüleink. A gyűjtői szenvedély talán minden emberben tovább él, anélkül, hogy tudna róla, vagy tudatosodna. Felnőttként általában más dolgokat gyűjtünk, ezért szinte észre sem vesszük hogy mit. Például ruhát, könyvet, konyhai és egyéb foglalkozással kapcsolatos eszközt, ékszert, parfümöt, órát, csecsebecsét – általában anyagi javakat. Hódolunk a disegne, a művészetek, vagy a praktikum oltárán… Még a minimalisták és a hívők is gyűjtögetnek: gyűjtik az élményeket, pozitív gondolatokat, jó cselekedeteket, barátokat, a kapcsolatokat, ötleteket, lehetőségeket, recepteket…

A gyűjtemények lényege, hogy valamilyen kort, eseményt, személyt, egykori önmagunkat (érdeklődési körünket) híven őrzik, és emlékeztetnek rá. Képviselnek, kifejeznek minket, és amíg nem történik stílusváltás, érdeklődési kör, vagy életmódváltás, addig nagyon nehéz tőlük elbúcsúzni. Lehet, hogy van anyagi értékük is, de értékük csupán abban is állhat, hogy jelentőséget tulajdonítunk nekik.

A gyűjtemények talán az élet minden területét lefedik. Két típust válik külön, a természetre épülő, mint például botanikus kert, természrajzi-, vagy ásványmúzeum,  lepke-,vagy bogárgyűjtemény, és az emberi produktumokra épülő gyűjtemények, mint bélyeg, képeslap, könyv (könyvtárak), földgömbök, plakát, porcelán, festmény, szobor, óra, hintó, koronázási ékszerek, stb. Az anyagi természetben mérhető értékes gyűjtemények a műtárgygyűjtemények. A mútárggyűjtemények az egyes történelmi korokat lefedve az emberi nagyságot, ügyességet, az adott kor szellemiségét hivatottak szemléltetni, míg a természetre épülő gyűjtemények a világ szépségét, bár utóbbinál is lehet szerepe a kornak, például a kihalt állatok esetében.

Természettörténeti Múzeum

Nemzeti Könyvtár - National Bibliotech

A gyűjtés egyfajta szakértelmet igénylő befektetés lehet, melyre múzeumok épülnek, de bizonyos egyéni tulajdonban lévő ritka darabokért még múzeumok is versenghetnek, hogy időszakos kiállításokon bemutathassák őket. A komoly gyűjtők azok a személyek, akik igazán tisztában vannak gyűjteményük értékével, és áttekinthetően szakosítják is azt.

Egy gyűjtő nem tud megállni, kollekcióját folyamatosan gyarapítani szeretné. A komoly gyűjtés alapja az állandó önképzés, búvárkodás, szakmai hozzáértés, és talán az ösztön. A gyűjtőnek tudnia kell, mi hiányzik még a gyűjteményéből, s azt fel is kell tudni ismernie. A kollekció gyarapítás adja meg a gyűjtés igazi ízét, örömét, izgalmát. Egyesek számára az értéktelennek hitt holmi a gyűjtők szemében kincs lehet. A szenvedélyes gyűjtő semmitől sem riad vissza, minden akadályt megpróbál legyőzni, ha egy-egy ritka darab megszerzésének a reménye kecsegteti. Az egyes kollekciót valami olyan összetartó erő határozza meg, mely nem csupán a gyűjtő személyes ízlésével magyarázható. A válogatásnál a rendelkezésre álló hellyel is számolni kell, hiszen a műtárgyak raktározása, épségük megóvása, ha szükséges restaurálása, komoly szakértelmet kívánó feladat.

Nathaniel Kahn: The Price of Everything / Senki többet című 2018-as dokumentumfilmjében, a műkereskedelem világához kerülhetünk közelebb. A művészeti piac különböző szereplőinek bemutatásával kiderül, hogy az alkotók, a szakértők és a kereskedők mellett kulcsfontosságú a gyűjtők jelenléte is. A film feltérképezi, hogy a művészetnek ma milyen szerepe lehet egy fogyasztás központú társadalomban. A film megszólaltat öntörvényű műgyűjtőket, hírhedt műkereskedőket, galeristákat, tapasztalt árverésvezetőket, valamint olyan kortárs képzőművészeket, mint Jeff Koons, Gerhard Richter és Njideka Akunyili Crosby, vagy az egykori legendát, Larry Poons-t. A film bemutatja, hogyan hat a modern társadalmi értékrendek változása a művészeti piac dinamikájára, avagy hogyan lehet beárazni a beárazhatatlant. Betekintést nyerünk a műgyűjtő házaspár, Stefan Edlis és Gael Neeson New York-i lakásába, ahol többek között Damien Hirst, Jeff Koons, Maurizio Cattelan és Andy Warhol művei sorjáznak. Edlis hol érdekességeket árul el a gyűjteménye egyes darabjairól, hol a digitalizált nyilvántartásában néz utána adatoknak. Amellett, hogy személyes történetek fűződnek a tulajdonában lévő műtárgyakhoz, természetesen tisztában van az árukkal is, készségesen sorolja, mi mennyibe került, amikor megvette, és ehhez képest mennyit érne most a piacon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük